Az imént meglátogatott Eszmeralda, a csajom. Szaporodtunk. Remélem, látom még felnőni félmilliárd utódomat, bár erre csak akkor lenne esélyem, ha magammal vinném őket az utazásra: én fénysebességgel távolodom majd a bolygótól, így sokáig fogok élni, míg ők elpusztulnak…

Rettenetes volt az ébredésem. A takarítónő bejött a lakosztályomba, sikoltozni kezdett, ötször agyoncsapott egy kalapáccsal, lefújt dezodorral, ritmikusan eltaposott, felégetett lángszóróval, célzott lövéseket adott le rám a puskájával, aztán kidobott az utcára, még most is…

Délután kiszöktem a kiképzőközpontból. Az ajtót ugyan bezárták, de felfutottam a falon, végig a szellőzőnyíláson (találkoztam egy távoli rokonommal, Bruce Willisszel, aki a légkondiban él, és néha egész kolóniákat ment meg), aztán ki a rácsos kapun, a forró hátszéllel…