Délután kiszöktem a kiképzőközpontból. Az ajtót ugyan bezárták, de felfutottam a falon, végig a szellőzőnyíláson (találkoztam egy távoli rokonommal, Bruce Willisszel, aki a légkondiban él, és néha egész kolóniákat ment meg), aztán ki a rácsos kapun, a forró hátszéllel egészen a szomszédos utcáig repültem.

Nehezen viselem a hírnevet, annyira népszerű vagyok, hogy többen megpróbáltak eltaposni, a sztárkultusz odáig fajult, hogy egy alkalommal lefújtak valami dezodorral. Miután megnéztem a kilátást, szalutáltam a Sándor palota előtt (tiszteletem, elnök úr!), aztán visszamásztam a kiképzőközpontba. Már kerestek, de én úgy tettem, mintha végig a szemetes kosárban lettem volna, ők meg nevetve kérdezték egymást, hogy hogyan nem jutott eszükbe pont ott keresni?



Nagyon vidám az életem, alig várom, hogy kilőjenek a Napba!