Minden pompásan megy, miért is ne menne? A rakéta készen áll, én készen állok, az emésztésem jó, kiképzőim meg folyton röhögnek, ami a biztos jele annak, hogy semmi baj nem történhet. A rakéta korunk mérnöki csodája, és a költséghatékonyság csimborasszója: darabja 120 forintba kerül, miközben az amerikai, vagy az orosz konkurens tízmillió dolláros kiadást jelent. Ugyanakkor mérnökeim szerint a Vidám Mulatság-1 semmiben sem marad el a Space Shuttle Solid Rocket Boostertől, vagy a Szojuz hordozójától. A furfangos tervezők olyat alkottak, ami a Thiokol/Boeingnak és a Szergej Koroljovnak sosem sikerült volna: mindössze hét gramm szilárd hajtóanyag elég lesz ahhoz, hogy földkörüli pályára álljak, majd elhagyjam az univerzumot. A járulékos költségeket is sikerült alacsonyan tartani, bonyolult kilövőállomások helyett csak egy üvegre van szükség, meg az egy fős kiszolgálószemélyzetre, aki a gyújtózsinór aktiválása után elég gyorsan tud szaladni.
Alig várom, hogy holnap kilőjenek a világűrbe korunk mérnöki csodájával, reménykedve tekintek a jövőbe és szeretnék hosszan élni, mert imádom az életet, és remélem, hogy egy nap valóra válthatom a másik álmomat is, és sikerült majd könyvelőként elhelyezkednem PricewaterhouseCoopersnél.
