Délután ünnepélyes megemlékezés volt a Hősök terén – rólam. A kormány szobrot avatott a névtelen űrhajós emléke előtt tisztelegve, Gyurcsány Ferenc beszédében úgy fogalmazott, hogy európai értelemben vett példát mutattam áldozatvállalásommal, és azzal, hogy óriási kockázatot vállalva megpróbáltam kilépni az űrbe. Sejtette, hogy nincs sok esélye, mégis megpróbálta, mondta a miniszterelnök, én meg a csápjaimmal próbáltam jelezni, hogy még itt vagyok. Sólyom László kitért arra, hogy a nemzetet nem megosztani, hanem összeforrasztani kell, amire az életüket áldozó hősök a legalkalmasabbak. Az ünnepség után rövid fotózkodásra került sor, majd zsákot húztak a fejemre, beraktak egy mikrobuszba, és visszahoztak a kiképzőközpontba. Az én érdekemben történt, azt mondták.



Ma korán lefekszem, mert holnap sűrű napom lesz: holnap végre kilőnek a Napba, és tovább!